Utolso szamuráj (Last samurai)		2004.09.14. 11:33
Nathan Algren kapitány (TOM CRUISE) sodródó ember, valaha vívott harcai távoliak és értelmüket vesztették. Egykor a becsületért és a hazáért kockáztatta életét, de a polgárháború óta a világ megváltozott, a célszerűség felváltotta a bátorságot, az önérdek lépett az önfeláldozás helyébe, a dicsőségnek pedig nyoma veszett. Különösen az amerikai nyugaton, ahol Algren kapitánynak az indiánok elleni hadjáratban vállalt szerepe kiábrándultsággal végződött. Valahol a Washita-folyó környéki könyörtelen pusztákon Algren elvesztette a lelkét. Egy világgal odébb egy másik harcos látja szétesni addigi életmódját. Ő Katsumoto (KEN WATANABE), a harcosok egy ősi csoportjának, az életüket a császár és a haza szolgálatának szentelő, tisztelet övezte szamurájoknak az utolsó vezetője. A modernitás ugyanúgy, ahogy a vadnyugatra átterjedt, bekerítve az amerikai bennszülötteket és megpecsételve a sorsukat, körbevette az ősi Japánt is. A távíróvonalak és a vasút, mely elhozta a haladást, azon értékeket és törvényeket fenyegetik, melyek szerint a szamurájok addig évszázadokon keresztül éltek és haltak. De Katsumoto nem adja harc nélkül. A két harcos útja találkozik, mikor az ifjú japán császár, a japán piacokra éhes amerikai érdekek nyomására Algrent Japán első, modern, sorozott hadseregének kiképzésével bízza meg. De ahogy a császár tanácsadói egy nyugatiasabb és kereskedelembarát kormányzatot előkészítve mindent elkövetnek a szamurájok felszámolására, Algrenre váratlanul mély benyomást gyakorolnak a szamurájokkal való találkozásai, lévén világszemléletük egykori önmagára emlékeztetik. A hányatott sorsú amerikai katona hitrtelen két korszak és világ közti küzdelem középpontjában találja magát. A becsülete az egyetlen, mi vezérelheti. EGY RÉGI ÁLOM Edward Zwick rendezőt már hosszú ideje lenyűgözte a japán kultúra és a japán film. Bizonyos értelemben már kamaszkora óta foglalkozott Az utolsó szamurájjal. "Először tizenhét évesen láttam Kuroszava A hét szamuráját, és azóta több tucatszor néztem meg. Abban a filmben minden benne van, amit egy rendezőnek tudnia kell a történetmesélésről, a jellemfejlődésről, az akció rögzítéséről, egy téma dramatikussá tételéről. - vallja Zwick. - Ezután Kuroszava minden filmjét tanulmányoztam. És bár akkor még nem tudtam, ez indított el a filmkészítővé válás útján." A sokáig történészhallgató Zwicket a Mejdzsi-restaurációként ismert korszak ragadta meg leginkább. "Mindenekelőtt ez az átmenet ideje volt. A régiből a modernbe való átlépés pillanata minden kultúrában megrendítő és drámai - állítja Zwick. - Ugyanakkor csodálatosképp vizuális is. Minden kép, táj és belső a történetet meséli - a régi és az új ellentétét: keménykalapos férfi sétál el egy kimonós nő mellett, ismétlőfegyvert elsütő férfi áll szemben egy kardforgatóval." Zwicktől, akinek Szerelmes Shakespeare című filmje elnyerte a legjobb filmért járó Oscart, nem idegen ez a korszak. Az 54. hadtest és a Szenvedélyek viharában című filmjei is a 19. század végén játszódnak. "Van valami megindító, sőt hipnotikus abban, ha olyan időkben figyelünk egy személyes átalakuláson keresztül menő jellemet, mikor az egész kultúra is szintúgy nagy változásokon megy át körülötte." Az Algren kapitányt alakító, többször Oscarra jelölt Tom Cruise osztja Zwick érdeklődését és csodálatát a japán ethosz, különösen a szamuráj-ethosz iránt. Elismeri, hogy "mély tisztelettel és erőteljes érzelmekkel viseltet a japán kultúra és nép, valamint a szamurájok eleganciája és szépsége, az erőt, odaadást, szenvedélyes hűséget, az adott szó melletti elkötelezettséget tanító Busidó iránt. Több ez, mint szamuráj harcosok számára írt erkölcskódex: erőteljes módja az élet vezetésének, bármilyen életének. Mikor Eddel leültünk, hogy beszélgessünk a produkcióról, rögtön tudtam, hogy meg kell csináljam ezt a filmet. Nagyon erős a kapcsolódásom a témájához, csakúgy, mint a történet szereplőihez." Cruise számára, aki producerként is jegyzi Az utolsó szamurájt, a sztori epikus természete, az Algren által bejárt érzelmi és filozófiai út és a lehetőség, hogy Edward Zwickkel és Marshall Herskovitz-cal dolgozhat, mind ösztönzőleg hatott. A minden modern iránti új vad vágy nem hagyott helyet a szamurájoknak, mesés kardjaikkal és ódivatú gondolataikkal a becsületről, melyeket itt a Ken Watanabe által alakított Katsumoto és odaadó harcosai képviselnek. Katsumoto számára a kihívás abban áll, hogy megtartsa személyes elveit egy olyan társadalomban, amely már nem értékeli azokat semmire. Az ő küzdelme, különösen Algren saját, spirituális utazásával egybefűzve volt az, ami Zwicket vonzotta. "Történetünk romantikus kaland, a szó legtágabb értelmében, ugyanakkor rendkívül személyes odüsszeia is. A kihívás abban állt, hogy olyan történetet alkossunk, amelyben a figurák belső tája és a történet epikus háttere egymásra rímel." A film születése a kilencvenes évek elejére tehető. A Radar Pictures egy terven dolgozott, amely egy, a 19. századi Japánban utazó amerikairól szólt. "Elakadtunk az amerikai nyugat és a tradícionális Japán modernizálása közti párhuzamnál" - mondja Scott Kroopf a Radar Picturestől. "Bevontuk Ed Zwicket - mondja Tom Engelman, szintén a Radar Picturestől -, akit évek óta ismertem. Egyértelműen ő volt a tökéletes alany. Ed javasolta, hogy vonjuk be John Logant." Zwick és Logan a Gladiátor Oscar-jelölt forgatókönyvírója megállapodott, hogy az 1876-1877-es szamurájfelkelés érdekes és provokatív viszonyítási pont lehet a film számára. "Algren kapitány karaktere meggyötört figuraként jelent meg előttünk: olyan emberként, aki elvesztette hitét. Rendkívül sebezhető figurát akartunk, nem egy sablon mozihőst. Elveszett lélekként próbáltuk megírni, aki az útját keresi, és aki csak a szamurájokkal való találkozásai után találja meg ismét a helyét a világban" - emlékszik Logan. ANYAGGYŰJTÉS ÉS AKCIÓ A két régi producer- és írótársat megelégedéssel töltötte el, hogy a film elkészítéséhez Tom Cruise személyében igencsak rokon lelkű partnerre leltek. "Tom teljes szívvel vetette magát az előkészületekbe. Egész könyvtárnyi információval rendelkezett, elképesztően segítőkésznek bizonyult - mondja Herskovitz. - A forgatókönyvírás közben is a lehető legnagyobb támogatást kaptuk tőle, és ez a forgatás közben sem alakult másképp." A színész számára az előkészületek részben hónapokig tartó szigorú felkészülésből álltak a kézitusát, lovaglást és a két karddal történő vívást tartalamzó jelenetekre. Cruise, fizikai képességeit tökéletesítendő, jellemzően két órával a többi stábtag és szereplő előtt érkezett a díszletbe. Odaadása kifizetődőnek bizonyult: képessé vált maga elvégezni kaszkadőrmutatványait. Megjegyezte, hogy még a légzése is elmélyült, "tisztább test feletti tudatkontrollt" sikerült elérnie, és részben ennek köszönhetően sérülés nélkül sikerült végigcsinálnia némely, még a szokottnál is intenzívebb harci jelenetet. Cruise, mielőtt az éjszakai két harci jelenetbe belekezdett volna, a forgatási napot kettéosztva, érzelmileg telített - Algren és japán fogvatartói között játszódó - jelenetekkel kezdte a munkát. Algren egyszerre belső konfliktusoktól terhelt, lelkiismeretes ember, aki becsülete visszaszerzéséért küzd, ugyanakkor cselekvő, taktikus, halálos hatékonyságú katona is. Ugyanakkor, Zwick szerint "jelentős megfelelés lelhető fel az Algren által a szamurájok foglyaként elsajátított harcművészetekben való jártasság és filozófiai elkötelezettség, valamint a között a felkészülés között, melyet Tom végzett mentálisan és fizikailag egyaránt". A film különleges akciójeleneteinek ellentételezéseként Az utolsó szamuráj számos megtévesztően csendes, szinte némafilmes jelenetet tartalmaz. A rendező a karakterek belső drámájának feltérképezése iránti elkötelezettségét legjobban a Ken Watanabenak nyújtott tanácsa írja le: "Mindent érezned kell - a tábortüzet, a rovarok hangját, a szelet, a hőmérsékletet." Bizonyos módon sokkal inkább a létezés módjára, semmint az alakításra vonatkozó utasítás volt ez. "A szamurájok sem beszélnek róla, egyszerűen megélik" - állítja Watanabe. A rendező számos logisztikai kihívással találta magát szemközt: "Csak a csatajeleneteket nézve, arra gondoltam, nemcsak hogy ennyi emberre lesz szükség, de jó színészeknek is kell lenniük, jól kell mutatniuk a képen, érteniük kell a harchoz, harművészetekhez is. Hány tolmács kell majd ide? Boldogan tapasztaltuk, hogy a statiszták nagy részének már volt harcművészeti jártassága - folytatja Zwick. - Bár a kínai harcművészetek rengetegszer tűntek fel népszerű filmekben az elmúlt évek során, a kevésbé reprezentált harcművészetek, melyeket Japán területén gyakorolnak, még hozzájuk képest is egész sajátos kiválósággal rendelkeznek. A színészek közül sokan nagyköveteknek tekintették magukat, akik mintegy lehetőséget kaptak, hogy a nagyvilággal is megismertessék ezt a stílust." NEMZETKÖZI SZEREPOSZTÁS "Bizalmi döntést hoztunk még a forgatókönyv írása közben, mikor elhatároztuk hogy a fontos szerepek nagy részét japán színészekkel játszatjuk majd" - mondja Herskovitz. "Az első próbákat Los Angelesben tartottuk. Meglehetős nehézséget jelenthetett volna ez nekem, de Ed, Marshall és Tom nagyon megkönnyítették a dolgom - jegyzi meg a Katsumotót alakító Ken Watanabe. - Színházi jellegű próbák voltak ezek, sokat improvizáltunk, elmerültünk Katsumoto és Algren kapcsolatának fejlődésében. Japán filmekben ritkán adott az ilyen kreatív atmoszféra egy-egy karakter megtalálásához." Zwick megjegyzi, elengedhetetlen volt a történet szempontjából, hogy Katsumoto megfelelő súlyú párja legyen Algrennek, "riválisa és partnere. Enélkül az egyensúly nélkül a film egész rossz irányba ment volna." Herskovitz is egyetért abban, hogy "egy olyan erőteljes Algren mellé, amilyet Tom alakít, kell valaki, akinek ellenében Algren műkődhet. Elég sokáig keresgéltünk, mielőtt megtaláltuk Watanabet. Mikor találkoztunk vele, rögtön tudtuk, hogy ő az." Tovább haladva a nemzetközi nyomvonalon a filmkészítők a londoni Timothy Spallra osztották a brit Simon Graham szerepét. "Tim Spall egy kincs - jelenti ki Herskovitz -, olyan humort és szellemességet visz a szerepbe, ami elbűvölő." "Mivel Algren útja annyira személyes - veti fel John Logan forgatókönyvíró -, Graham személyében egy beszélgetőtársat adtunk mellé a közönségnek, valakit, akin keresztül más fénytörésben szemlélhetik Algrent." "Olyan figura ő is - világítja meg maga a színész -, amilyet gyakran látni mindenféle idegen országban. Olyan, aki azért él valahol máshol, mert saját hazájában kilóg a sorból." Billy Connolly játsza Zebulon Gantet, a szerinte "archetipikus tisztfigurát, akinek barátságuk okán joga van szemtelenül viselkednie feljebbvalójával. Amikor Gantet felkérik egy modern japán hadsereg kiképzésére, megkeresi Algrent, hogy őt is bevonja, tudván, mindketten megpróbálkoztak a civil élettel és egyiküknek sem sikerült." Connollyt személyes Japán iránti érdeklődése vonzotta a produkcióhoz. Az Egyesült Királyság egyik legelismertebb komikusaként filmen és televízióban egyaránt kipróbálta magát, drámai alakításokkal is bővítve repertoárját, mint például a Fehér leander című 2002-es filmben. Tony Goldwyn, aki oly emlékezetes alakítást nyújtott a Ghost című film gonosztevőjeként, hatásosan alakítja Bagley ezredes szerepét. "Algren sokkal inkább azonos hullámhosszon van olyan benszülött népekkel, mint az amerikai indiánok vagy a szamurájok. Az ilyen gondolkodásmód utálatos Bagley számára, aki hisz benne, hogy az amerikai kultúra minden eleme, amely segítségével eljut Japánba, olyan ajándék, amelyet ez az elmaradott nemzet hálásan kéne fogadjon" - mondja Herskovitz. "Bagley rasszizmusa tagadhatatlan, de tudattalan és a kor emberétől nem idegen - mondja Goldwyn, akit a karakter összetettsége vonzotta a szerephez. - A morális kettősség az, ami lenyűgöző, ezért is találom gyakran olyan izgalmasnak a gonosztevők megformálását." A FORGATÁS Az utolsó szamuráj forgatási munkálatai 2002 októberében kezdődtek. Hogy a tradíció és japán kultúra valamilyen érzetét magukba szívják, Zwick egy Himedzsi nevű japán kis városkában kezdte a forgatást. Ez volt itt az első filmforgatás. A produkció első forgatási helyszíneként az Engiodzsi templom és kolostor szolgált, mely Katsumoto vidéki rezidenciájaként szerepelt. "Hogy az első találkozás egy ilyen lenyűgöző történelmi emlékkel esett, sokat segített mindenkinek annak megértésében, mit is próbálunk elérni" - mondja Herskovitz. Mivel a helyszín a Sosa-hegy tetején helyezkedett el, az egész stáb, ha nem akart gyalogolni, függőgondolán közlekedett az erdővel borított hegyoldal felett. A japán forgatás után a produkció Új-Zélandra és a Burbank-i Warner Bros.-műtermekbe utazott tovább. Lilly Kilvert a Szenvedélyek viharában Oscar-jelölt díszlettervezője, csapatával még jóval a forgatás megkezdése előtt a Mejdzsi-korról szóló dokumentumok százain rágta át magát. Szinte minden elemet és díszletet a semmiből készítettek el. Többek között több mint százötven cseresznyefát építettek a produkció számára, évszaknak megfelelő, cserélhető ágakkal. Kilvert a Warner Bros. egy létező díszletét is felhasználta. Egy már készen álló lagúnát a Katsumoto háza előtti tükörsima tóvá alakított át. Magát a házat és a főbejárathoz vezető, a tavon átívelő hidat már teljes egészében újonnan kellett megépíteniük. Mindeközben a Warner Bros. híres New York-díszletéből 19. századi tokiói főútvonalat építettek. Leheletfinom japán panelek és lámpák ékelődtek a téglaépületek közé, távíródrótok húzódtak az imazászlók alatt, jelezve, hogy a hagyományos társadalomba lassan beépülnek a modernebb, egyértelműen nyugati hatások. A díszletben álló legtöbb épület ráépítés eredménye volt, az eredeti New York-i szerkezetre erősített homlokzat formájában, többnyire robosztus, mai anyagokból, fából és üveggyapotból. New Plymouth-ban, Új-Zélandon építették fel a film önellátó 19. századi szamurájfaluját. Kétszáz fős csapat húzott fel huszonöt szerkezetet, Kilvert szerint "a többnyire zuhogó esőben". Néhány kisebb kelléket, lámpát leszámítva a teljes falu minden elemét a stáb készítette el, helyi források felhasználásával. Taka otthonát kivéve a falu üres szerkezetekből állt, amelyek jó szolgálatot tettek a kamerák és a hangfelszerelés raktáraiként. Szintén Új-Zélandon találták meg a film csúcspontjául szolgáló csatajelenet panorámáját. Itt hosszában ötven lábnyit, széltében négyszáz lábnyit faragtak a szomszédos hegyen. Kilvert számára "a legnehezebb a film tervezése közben a japán építészeti hagyomány tiszteletben tartása volt, olyan módon, hogy ugyanakkor ezen hagyomány elemeinek fotogenitása is érvényesüljön." A JELMEZEK A díszletek mellett az autentikus jelmezek is segítették a filmbéli Mejdzsi-kori Japán megteremtését. Ennek felelőssége az Oscarra jelölt Ngila Dicksonra, A Gyűrűk Ura - A két torony és A Gyűrűk Ura - A Gyűrű Szövetsége jelmeztervezőjére esett. Ő felügyelte a külön a film számára gyártott több ezer jelmez készítését. A feladatot szinte hadseregét irányító hadvezérként végezte. "Minden külön területhez - falusi jelenetek jelmezei, szamurájpáncélok, Birodalmi Hadsereg jelmezei - külön felelős kordinátort rendeltem" - magyarázza Dickson. Dickson hamar rájött a támpontul szolgáló történelmi utalások szubjektív voltára. Igyekezett minden fényképészeti adalékot összegyűjteni, de gyakran kiderült, hogy az anyag manipulált. Az összegyűjtött anyagot éppen ezért amerikai és japán szakértőkkel szűrette meg, majd ha elégedett volt az eredménnyel, ezek alapján kezdtek neki a ruhák elkészítéséhez. Dickson bővével talált forrást Japánban, és ott is készítette el a ruhák nagy részét. A csatázó szamurájokat is ő öltöztette, "japán páncélmúzeumokban kezdve a munkát. Nem bérelhettünk szamurájpáncélokat, mert tönkrementek volna filmezés közben. Nekünk magunknak kellett őket elkészítenünk. Megtanultuk a szamurájpáncél készítésének bonyolult részleteit: hogy hogyan kell ölteni, fűzni azt - magyarázza. - A darabokat Új-Zélandon készítettük." Dickson nyolcvanfős stábja tizennégy hónapon keresztül dolgozott, hogy minden szükségletet kielégítsenek. "Mindösszesen kétezer jelmezt készítettünk olyan különböző jelenetekhez, mint a San Fransiscó-i Kongresszus, a Japán Birodalmi Hadsereg, és a harctéri szamurájok, a falusi élet, az amerikai indiánok ellen vívott háborúk, valamint a japán utcai élet jelenetei." SOROZÁS, KIKÉPZÉS, A CSAPATOK FELFEGYVERZÉSE ÉS MOZGATÁSA Elhatározván, hogy a 19. századi japán táj reprodukálására legalkalmasabb helyszínt New Plymouth-ban, Új-Zélandon találják meg, 2003. januárjában a csapat oda helyezte át székhelyét. Minden nap 300-400 japán statiszta, a különböző részlegekben összesen 400 új-zélandi dolgozott a filmben. A többiek az Egyesült Államokból, Angliából, Ausztráliából és természetesen Japánból érkeztek. A nagy számú statisztériát felvonultató napokon közel ezer főből állt a stáb. Katsumoto szamurájai szerepére a szereposztók hetvenöt, Aucklandben élő japánt találtak. Egyikük sem volt képzett kaszkadőr, lovagolni is csak ketten tudtak, de két hét szigorú edzés után mindnyájan szakértők benyomását keltették. A következőkben a Japán Birodalmi Hadsereg katonáit kellett megtalálni. Hatszáz japán statisztát küldtek kiképzőtáborba, hogy hiteles katonai alakulattá változtassák a csapatot. Egy tipikus nap nyolckor kezdődött a számukra és az íjászat gyakorlásából, lőfegyveroktatásból, kardedzésből és a Bushido magyarázatából állt. Ötven lovat szereztek a produkció számára Új-Zélandon, melyekkel lovászok nemzetközi csapata foglalkozott már négy hónappal a forgatás előtt. A lovasszereplők közül csak Cruise és Goldwyn rendelkezett valódi lovaglótudással, további hat-nyolc embernek volt némi, igaz csekély tapasztalata, persze ők sem robbanások és hatalmas kavarodás közepette gyakorolták addig a lovaglást. Két hónap leforgása alatt mindnyájan eleget tudtak ahhoz, hogy biztonsággal lovagolhassanak a csatatéren. Az akciójelenetekhez hatalmas fegyverkészletekre volt szükség. Hagyományos szamurájpengékre és nyilakra szintúgy, mint vagy 1800 lőfegyverre. Ehhez eredeti szamurájkardokat szereztek egy kardkészítőtől és az ezekről készített másolatokat, valamint egy Kyotóban talált kellékraktár pengéit használták. Mindeközben korabeli puskák és pisztolyok után kutattak, melyeket rendbehoztak a forgatásra. Hogy a csaták minden elemét megörökítsék, az Oscar-díjas operatőr, John Toll több kamerát használt, előszeretettel helyezve darura a felvevőgépet. A daruk méltóságteljes, elegáns mozgása is hozzájárult a táj fenségességének és a történet drámaiságának a hangsúlyozásához. Hans Zimmer Oscar-díjas zeneszerző a tradicionális japán hangszerek különleges hangjait szövi Az utolsó szamurájhoz írott zenéjébe. Ez a film a századik egész estés filmje. A sakuhacsi (bambuszfurulya), a kotó (tizenhárom húros, citerához hasonlító hangszer) és az udvari, vallási, katonai használatban gyakori tajkó-dob használatával jellegzetes, helyi árnyalatokkal gazdagítja a zenét. szereplők: Ken Watanabe ... Katsumoto Tom Cruise ... Nathan Algren Billy Connolly ... Zebulon Gant Timothy Spall ... Simon Graham Tony Goldwyn ... Bagley ezredes Shin Koyamada ... Nobutada Shichinosuke Nakamura ... Meiji császár Masato Harada ... Omura Togo Igawa ... Hasegawa tábornok Hiroyuki Sanada ... Ujio Shun Sugata ... Nakao Koyuki ... Taka Sosuke Ikematsu ... Higen Aoi Minato ... Magojiro